Mikor is jon el az a pillanat, amikor rajossz, valtoztatnod kell!?

2010 március 5. | Szerző: Song |

 Az eletemet ujrakezdeni nem tudom, az elejetol csinalni mindent nem lehet. Valtoztatni viszont lehet barmikor, jobba tenni, javitgatni, epitgetni. Szamtalan hetfot, elsejet es ujevet tervezgettem vegig nagy izgalommal, hogy most aztan igazan, tutira, teljesen, veglegesen megvaltoztatok mindent. Magamat, a szokasaimat, az egesz eletemet! Es minden olyan tuti lesz, hogy fel sem fogom, miert nem kezdtem el hamarabb.

Aztan rajovok. Mert nem olyan egyszeru. Eltervezed, akarod, csinalnad, de…. de nem. Valamiert megsem akar osszejonni, es elkeseredetten, a mindent megvaltoztato szines filctollal es csillogos tollal megrajzolt tervekkel kitorolhetem a seggem. Kitorolhetnem, ha tudnam hova tettem. Mert persze a : Mindig rendet tartok a szobamban elhatarozast mar akkor kinevettem, amikor leirtam, de megis leirtam, mert hatha attol, hogy leirtam, pirossal, es kekkel alahuztam es matricat ragasztottam melle, attol fontosabb lesz, es konnyebb a megvalositas.

Es ezt jatszom kisebb-nagyobb megszakitasokkal, minden honap elejen, miutan az elozo honap vegen ketsegbeesve tomtem a csokismuffinokat az arcomba, es azon morfondiroztam, hogy miert olyan szar. Es kozben tudom, hogy vegulis nem olyan szar. Vannak embereknek akiknek szarabb, es vannak akiknek meg annal is szarabb. De ez valahogy megsem vidit fel. Hogy is vidithatna? 

A kerdes ami mar egy ideje megfogalmazodott a fejemben, az az, hogy mikor jon el az a pillanat amikor mar nem birod tovabb halogatni, es papir nelkul, lista nelkul, fogadalmak nelkul, es hangos felkialtasok nelkul elkezded kiasni magad a godorbol, amit mellesleg te magad astal, es te magad fekudtel bele… 

Talan akkor jon el az ido, amikor azt veszed eszre, hogy a legnagyobb ambiciod az, hogy az etterem eloteret, ahol dolgozol, ugy tudd felmosni, hogy senki nem maszkalja ossze.

Talan akkor jon el a pillanat, amikor ha megis osszemaszkaljak, ez a legnagyobb gondod, es konybelabadt szemmel panaszolod a legjobb baratnodnek ennek az igazsagtalansagat. A mereg es a tehetetlenseg, amit akkor erzel, amikor a munkadba, legyen az barmilyen nevetseges is, vagy jelentektelennek tuno (mint peldaul, az eloter felmosasa), masok gatlas nelkul belegazolnak, es eszre sem veszik, hogy ez mekkora fajdalmat es bosszusagot okozhat neked.

Talan akkor dobbensz ra, hogy tenni kell valamit, amikor a sminked szineit, ha egyaltalan veszed a faradtsagot, hogy kifesd magad, az egyenruhad szineihez igazitod, ami valljuk be, nem egy nagy kihivas, tekintve, hogy a bluzom hanyasszinu, es a salam pedig sar szinu, az is a rosszabbik fajtabol.

Vagy lehet, hogy akkor kap el a valtoztatas szele, amikor azt veszed eszre, hogy annak alapjan iteled meg, hogy vonzo no vagy-e, hogy a vasarlok, akiket kiszolgalsz hajlandoak-e egyaltalan a szemedbe nezni mikozben felveszed a rendelest. 

De ha mindezek, meg nem motivalnanak arra, hogy azonnal csinalj valamit, akkor talan az, amikor nap kisut es az eg olyan kek, hogy nem is emlekszel mikor volt az ido ilyen gyonyoru utoljara, meg akkor sem tudsz orulni, na akkor, akkor baj van.

Na meg persze, ha Tom Waits a legjobb alafesto zene az elkepzeld filmnek, amit az eletedrol irtal, na akkor aztan tenyleg gaz van.

Es nem ertem. Nem ertem, hogy miet nem teszek semmit. Tudom, felfogom, es atlatom, hogy mit es hol csinalok rosszul, es megsem. Ez az igazi hulyeseg. Mertha csinalsz valamit, megha az a legnagyobb baromsag is a foldon, de ki tudsz allni mellette, es azt tudod mondani, hogy en ezt teljes szivembol csinalom, akkor szerencses vagy. Buta talan, de nem butabb, mint az, aki okosnak gondolja magat, es pontosan tudja, mit kellene tennie, es megsem teszi. Hibazni nem bun. A bun az, amikor tudod, hogy hibazol, es megsem teszel semmit.