Nyogodtan panikolni?

2010 március 7. | Szerző: Song |

Hogyan lehetseges az, hogy teljesen nyugodt vagyok, es total be vagyok panikolva tokeletesen egyszerre? Hogy erezhetem azt, hogy mar keso, es kozben hogy erezhetem azt, hogy meg rengeteg idom van?

Ugyerzem, mintha a vaksotetben allnek. Allnek egy szobaban, ami teli van targyakkal. Szamomra becses targyakkal, fontos dolgokkal. Dolgokkal, amik valaha jelentettek valamit, de most nem erzek semmit, mert tulsagosan el vagyok foglalva magammal. Torok zuzok a sotetben, szetrombolok mindent es hallom, ahogy taposok a szilankokon. Tudom, hogy mit csinalok, de nem latom. Es nem erzek semmit.

Viszont tudom, hogy el fog jonni a pillanat, amikor valaki ramkapcsolja a villanyt, es en ott allok majd a kaosz kozepen. Mit csinalok majd akkor, amikor vegre kepes leszek felfogni azoknak a tetteknek a jelentoseget es sulyat? Miert varom meg, hogy mindent tonkretegyek, es utana mindent az elejerol kelljen kezdenem. Miert nem tudok odasetalni en magam a villanykapcsolohoz, es felkattintani azt, meg mielott mindent szetrombolnek?