JAj, de sebezhetőnek érzem magam…
2007 június 8. | Szerző: Song
Mindenképp szerettem volna ide berakni ezt,de lécci, tapintatos kritikát.
Kukuccs
2007 június 8. | Szerző: Song
Szerettem volna feltölteni pár képet…de túl nagyok…a probléma megoldásán gondolkodom:DDDD
Csókszi
2007 június 7. | Szerző: Song
Most vagyok túl egy öszevesztünk, elrohantam, becsapdostam az ajtókat, kaptam egy smst, visszacaplattam, vezsekedtünk, elbőgtem magam, kibékültünk eseten.
De egész jól vagyok, leszámítva, hogy rájöttem, nagyon hiányzik nekem egy barát.Szegény SZhi-t kicsit lepijócázom azzal, hogy szerető, barát, rokon, lelkitárs és minden szerepkörben ő kapta a főszerepet. NA mindegy, ne menjünk ebbe bele…
Kedves Alf, még milőtt megbántódsz a nyers válaszomon, egyáltalán nem neked, hanem kizárólag a helyzetnek szólt a dolog.
Nagyon jó lenne, ha végre helyretenném magam, de most látok rá esélyt…kezembe vettem 2 könyvet is, ami érzem, hogy segíthet. Kulin György (rem jólemlékszem a nevére) Mit üzennek a csillagok-ja…és egy agykontroll könyv. Mindekettőt szeretném magamévá tenni, és ha a második kötet azt adja amire vágyom, tuti lesz midnen.
Alf
2007 június 1. | Szerző: Song
Köszönöm a vigaszt, de sajnos én most szeretnék élni, és nem majd…köcce
Nah, msot van időm
2007 május 31. | Szerző: Song
Szhi bealudt én rávetettem magam a gépére, msot van időm elmondani mi van mostanság:D
A gond még mindig a régi, túl sok időm van rágni magam mindenen. Agyalós vagyok.
Pár napja megint sikerült odáig fajulnia egy veszekedésünknek anyukámmal, hogy majdnem kibaszott az utcára.Kicsit nyersen és szemét módon,(egyszerüen nem tudtam kontrolálni magam) kijelenetem, hogy utálok velük lenni (családommal), mert az agyamra mennek. és sajnos ez tényleg így is van, elég nehezen tudom elviselni őket. Mert anyukám mondjuk megiszik egy sört és olyankor teljesen kiakadok tőle, mert kicsit olyanná válik, mint egy 16éves. És neken épp elég elviselni azt a 16évest, aki én vagyok…
Anyám pasija egy nagyon kedves ember, amikor ma ránéztem, elöntötte a szívemet a melegség, amiért ogy tudom, mennyit tett a családért és hogy, szereti anyámat.
És kicsit kiakkadtam magamon, aiért olyan sokszor bántottam őt,amióta vele van és mert igazságtalanul és kamaszos hisztiből simán hülyének nézem alaptalanul.Mert kicsit lassú, kicsit magánakvaló, kicsit hallgatag, és mert más mint én.(érdekes, anyám részben olyan, mitn én, és őt amiatt nem tudom elviselni)
Öcsém egy csoda.
Amikor anyám ki akart dobni, este, hallottam, hogy utána sírva aludt el, és én még sokáig nem tudtam aludni, csak járt az agyam.Belegondoltam rengeteg dologba, hogy mekkorát veszítenék. Igaz, hogy nem jövünk ki jól, részben az én hibámból, de szeretnek engem. És akármilyen jól titkolom, és sokszor még magam is kételkedem, de szeretem őket. Hisz van-e fontosabb az Ohana-nál?
A család az első közösség, amiben az ember születése után megpróbál megfelelni, benne lenni, de igazán. és az első, amit veszett módon el akar hagyni, amint kicsit “felnőttnek érzni magát”…
Amikor kissebb voltam.Hm, sokal magabidztosabb voltam. Szentül hittem, hogy én már tudom a frankót, és be kell valljam tudtam is, és meg voltam győdve afelöl, hogy helyem van ebben a világban. Nem tudom honnan volt ekkora önbizalmam vagy mi a szöszöm, de jó volt. Lehet, hogy butaság, de akkor minden szavamat haálosan komolyan gondoltam, és szenvedélyesen éltem meg midet, most meg…nem hiszek magamnak sem. A: nem kezdek el semmit, mert úccse fejezem be, elv szerint élek. De elvagyok.
Nagyobb szükségem lenne most valaki oylasvalakire, akinek ha elpanaszolom a gondomat, tudom, hogy megoldja és leveszi a vállamról a terhet, vagy aki tuti tanácsokat tud adni. Most először életemben érzem azt, hogy fasza lenne, ha lenne egy apám. Egy apaapa, nem egy fater.
De most ebbe ne menjünk bele.
Szhi imádnivaló és mindent megtenne, ha szülségem lenne valamire, de lelki tanácsokat nem tud osztani, főleg nem olyanban, amiben ő a “probléma”.
Most 17 nap, hogy hazamegy…12napra. Már előre félek mi lesz velem addig.És ő ezt pontosan tudja. Részben élvezi a helyzetet, részben azon aggódik mi lesz velem.
Hát én is aggódom.
Tegnap, csináltam neki kaját és eljöttem hozzá, hogy megetessem, mert már nem akartam otthon lennni, és úgy bezséltük meg, hogy ő majd odajün hozzánk, de én már hiányoltam és elindultam.Lényeg: idefelé jövet bevillant egy kép, miszerint Angellel az ágyban ( az ágyunkban!) találom. Több variáció villant be: ölelkezve, Angel csak fekszik az ágyban, mert roszul lett, vagy bugyifelhúzás közben. Mide variáció végén azt láttam kristálytisztán, ahogy kipengerítem a nőszemélyet, és az is tiszta kép volt, ahogy a tértem üdvözli az orrcsontját…(nem vagyok egy harcias egyébként). Végeredmény: mire megérkeztem és bekopogtam, már olyan ideges voltam, mintha épp tényleg valameyik jelenet lezajlotta után lennénk…
Részben el is meséltem neki, hogy egy ábránd miatt vagyok ingerült, és csodák csodájára, a én hercegem teljesen jól kezelte a dolgot. Bár tény, hogy tegnap egész végig egymás vérét szívtuk, teljes szeretetben perzse.
Nem akarom elveszíteni a családomat, és a szerelmemet sem és önmagamat sem. Pontosabban, önmagamat nem elveszíteni szeretném, hanem megtalálni. Hm… asszem azzal elleszek egy darabig.
Szeretnék megbékélni önmagammal, és visszatérni a való világba. Mert azzal, hogy 3/4 éve nem vagyok társasági lény, kivétel a családom és anno a lakótársak társaságát “élvezhettem”, teljesen elidegenedtem az emberektől. Félek tőlük. (érts, nem mernék odamenni senkihez, hogy: legyél a barátom, holott minden vágyam lenne, hogy a világ lehgetőséget adjon arra, h barátkozzunk. Vannak emberek aki iszonyat szimpatikusak , pl a buszon látom őket, vagy a boltban, vagy egy autóbol kimosolyogva, de nem mehetek oda, hogy haverkodjak, mert vagy azthinnék, hogy bolond vagyok, vagy azt hogy pasizom…és nem utolsó sorban, nem tudok annyira angolul, hogy teljes lelki nyugalommal fárasszak embereket a légy a barátom projektel.)
Szeretném, hogy élhessek. Hoyg érezzeem és élvezzem az életet…Lenni akarok valaki, a saját szememben.
De akárhogy szaggatom a szemem, nem nyilik ki, csak résnyire.
Olyan ez, mint amikor az ember megy az utcán ( én is így megyek), a lába elé nézbe, csak az utat lesve, a gondolataiba merülve. Közben nem látom meg, hogy az utam körül csak úgy burjánzik az élet. Madarak, fák, emberek, minden. De nem látom őket. Csak tudom, hogy ott vannak és látni szeretném, érezni a jelenlétét. De nem látok semmit, csak az egyre feketéllő belsőmet.Ki kell jönnöm magamból. De nem alienes stílusban:D
2007 május 30. | Szerző: Song
Jobban vagyok, köszönöm:D
jó lenne leírni, ami mostanában bennem van, de sajna nincs rá lehetőségem.Most is csak egy pillanatra jöttem géphez.
Valami nagyon nincs rendeben, mert megbolrult az, eddig is igen könnyen megpiszkálható lelki békém…
Alf, réd sokat gondoltam mostabában, főleg rajzolás közben, ha tudok majd mutatok:D Sok puszi
Hollárihollári hóóó
2007 május 29. | Szerző: Song
Hát, most csak egy kicsike bejegyzés, mert vééégre kettemben lehetünk Szhival és most nagyon nagyon nagyon, húúúúú…:D
Sokat gondolkodom mostanság, hogy miért vagyok olyan türelmetlen és undok a családommal.és egyszerűen nem tudok rájönni, hogy miért nemt tudom őket olyannak elfogadn, amilyenek,főleg anyumat nem, óóó mi a baj velem????
Hm, Nagymamámon is soakt gondolkodom. Valyon ő mit gondolt ekkora korában, milyennek képzelte az életét, az időskorát. Úgy érzem, nem olyannak képzelte amien lett,
még visszatérek:D
Puszi
Köhintés…:D
2007 június 8. | Szerző: Song
Drága Szhi-m itt szundikál mellettem:)
Jól vagyok mostanság, bár félek attól, hogy olyna sokáig távol lesz…
A rajzok:
Imádtam rajzolni őket, az egyik legjobb dolog az életemben ez, de tényleg félek attól, hogy lefikázza valaki, szóval nyagyon kérem, kedvesen. De ez is én vagyok, éppúgy, mint a hozzászólásaim.
Puszi midennkinek,
Duc
Oldal ajánlása emailben
X